Komárom zenei értékei

Komárom zenei értékei

„A zene nem magánosok kedvtelése, hanem lelki erőforrás, amelyet minden művelt nemzet igyekszik közkinccsé tenni. “

                                                                                         (Kodály Zoltán)                                                                                                        

Ha fellapozzuk Komárom „krónikáját “, láthatjuk, hogy a nagymúltú városban a művészeteknek mindig voltak értő művelői és fáklyavivői, olyanok, akik a zenét, mint lelki erőforrást igyekeztek közkinccsé tenni, és voltak befogadói is, olyanok, akiknek igénye volt a zenére, mint „éltető erőforrásra “. Komárom (az évszázadokon át jellegzetesen katonaváros) életében jelentős szerepe volt a katonazenének. A fáklyavivők között ott találjuk Egressy Bénit, a Szózat és a Klapka induló szerzőjét, Klapka tábornok zenekarának direktorát, később pedig   a császári és királyi 30. gyalogezred zenekara élén álló id. Lehár Ferenc nevét is. Az I. Csehszlovák Köztársaság idején a komáromiak ünnepi sétáik közben az Anglia parkban felállított zenepavilonban játszó helyőrség zenekarainak muzsikáját élvezhették.

A dalárdáknak tájainkon való meghonosodása a 19. század ötvenes éveire esett. Mint azt Fülöp Zsigmond, a komáromi zenei élet krónikásainak egyike feljegyezte: „…az elnémított magyarság a dalhoz folyamodott, amellyel legsikeresebben tudta ébren tartani a csüggedt lelkekben a nemzeti érzést.” Így volt ez Komáromban is, Molnár Ádám, az elismert zenei tekintély, a lelkes szervező munkája eredményeként 1864. január 24-én, a Zenetanodában összehívott közgyűlésen: „a Révkomáromi Dalárda Egyesületet véglegesen megalakultnak mondták ki”. Később, a már Komáromi Dalegyesület néven működő énekkar tevékenységével kapcsolatosan a krónikás többek között a következőket írta: „Nevezetes és kiemelkedő eseménye volt a Dalegyesületnek az 1899. június 25-én Komáromban lezajlott Dalos ünnepély. A Dunántúli Dalszövetség városunkban tartotta díszközgyűlését és negyedik dalünnepélyét, dalversenyét. Több mint négyszáz dalos kereste föl Komáromot. (…) A katonai lovarda hatalmas helyiségét majdnem teljesen megtöltötte az érdeklődő közönség, mely mindvégig a legnagyobb gyönyörűséggel élvezte az egyes dalárdák darabjait.”A két világháború közti időszakban a Komáromi Dalegyesület mellett a városban már több énekkar is működött: az Egyetértés munkásdalárda – Krausz Mór; a Katolikus Egyházi Énekkar – Molecz Tivadar; az Iparoskör Énekkara – Tóth Géza; a Zsidó Egyházi Énekkar – Krausz Mór; az Evangélikus Énekkar – Nagy Sándor; a Református Iparos Énekkar,  Kálnitzky János vezetésével és a Református Gazda Énekkar, alakult 1896-ban, Tóth István  vezetésével,  a Kommunista Énekkar – Leszenszky Lajos karnagyok vezetésével. A Szent Benedek Katolikus Főgimnázium – legendás zenetanára, Krizsán József vezetésével működő – zenekara és kórusai által szintén jelentős szerepet töltött be a város életében. Az 1924-1938-as években Spevokol néven a Komáromi Népművelő Szövetség keretében Zenekari és Énekkari Egyesület alakult, amelyet František Suchý zeneszerző, karnagy, pedagógus, a helyi Szlovák Állami Polgári Iskola igazgatója alapított és vezetett; a bécsi döntés után a karnagy elhagyta Komáromot, visszaköltözött Prágába. „Városunk kulturális életének maradandó emlékű napja marad 1911. március 5. … e napon alakult meg a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület, mely a közművelődés nemes céljainak hűséges szolgálatát tűzte ki feladatul maga elé.” – írta anno a Komáromi Lapok.

Csodálatra méltó gyorsasággal – 1913. március 27-én indult el az építkezés és november 29-én már a felavatást ünnepelték – épült fel az egyesület székháza, a Kultúrpalota; Arad és Marosvásárhely után az ország harmadik Kultúrpalotája.

Dr. Szénássy Zoltán történelemtanár, helytörténész szerint: „A Jókai Egyesület, ill. székháza, a Kultúrpalota volt minden társadalmi megmozdulásnak a fókusza, amely Komáromban a két évtized alatt végbement.” …..1923-ban az egyesület önálló alosztályaként megalakul a Zeneművészeti szakosztály. Szervezésében a városban szinte havonta voltak hangversenyek.   A szakosztály meghívásának tett eleget Bartók Béla is, aki a Kultúrpalota dísztermét zsúfolásig megtöltő komáromi közönségnek 1924. február 5-én adott önálló hangversenyt. Ugyancsak a szakosztály szervezte meg éveken át az egyesület Jókai-báljait is. A II. világégést követően a nemzeti részünket sújtó „hontalanság” mélyen rányomta bélyegét Komárom kulturális életére. 1947-50 között a városban működő szaléziánus, don Jozef Strečanský, a kiváló zenész és gimnáziumi tanár Komárňanskí speváčikovia név alatt szervezett ifjúsági kórust. A visszakapott magyar szó következtében újfent felpezsdült a város kulturális élete. 1949. május 8-án megalakult a Csemadok Városi Szervezete, melynek keretében színjátszó csoport is működött.  Krizsán József vezetésével létrejön egy 20-25 tagú zenekar, és Schmidt Viktor karnagy vezényletével (egy időre vegyes karrá alakulva) újra énekel a nagy múltú Egyetértés munkásdalárda is. A „csemadokosok” irodalmi-zenés műsoraira, dalestjeire, operett előadásaira szinte eufórikus hangulatban tódult a város apraja, nagyja. Mindezekkel párhuzamosan a Csemadokban indult el Csík János szédületes táncdal-énekesi pályafutása is. Az „ötórai tea” táncdélutánokon a szórakozni, táncolni vágyó ifjak örömére a Béke zenekar és a Synkopy húzta a talpalávalót. 1952-ben Juraj Bobák (az akkor betiltott) görögkatolikus egyház papja, a tanonciskola pedagógusa alapított DRUŽBA (Barátság) néven – kórusból, tánckarból és hangszeres kamaraegyüttesből álló – 200 tagú színvonalas, főként népzenét prezentáló együttest, amely állandó szereplője volt a város kulturális rendezvényeinek, de gyakran szerepelt Csehszlovákia-szerte különféle fesztiválokon is. Az 1956-os események miatt a Csemadok kulturális tevékenységének lendülete egy időre megszakad, azonban mindennek ellenére Komáromban továbbra is találtattak lelkes fáklyavivők, fáradhatatlan szervezők és kiváló szakemberek, akik a tüzet nem hagyták kialudni. Dobi Géza, hegedűművész, zeneszerző, a helyi Művészeti Népiskola tanára vezetésével – a Csemadok Városi Szervezete és a Művészeti Népiskola Vonós Kamarazenekara néven – újfent zenekar alakult, amely Komáromi Kamarazenekar néven – a Komáromi Egressy Béni Városi Művelődési Központ és a Művészeti Alapiskola együtteseként – mindmáig működik. A zenekar vezetését Dobi Gézától volt növendéke, Török Ferenc hegedűművész, a világjáró neves Moyzes Vonósnégyes tagja, a Pozsonyi Konzervatórium tanára vette át, aki 15 éven át állt az együttes élén. Nyaranta mindmáig szülővárosában, Révkomáromban tartja a jövő nemzedék számára mesterkurzusait. A Komáromi Kamarazenekar jelenlegi művészeti vezetője és karmestere Medveczky Szabolcs. A zenekar komáromi fellépései ma is eseményszámba mennek. Köztudott, hogy kevés szlovákiai város dicsekedhet annyi működő énekkarral, mint Komárom.

Van 3 óvodás, 8 iskolai és 4 felnőtt kórusa. A legrégebben (58 éve) működő iskolai kórus Révkomáromban – a Pálinkás Zsuzsa által alapított gyermekkar, a Jókai Mór Alapiskola Gyermekkara: az egyedüli olyan kórus, amely a Csengő Énekszó eleddigi összes (18) évfolyamának résztvevője volt. A nevezett iskola Kicsinyek kórusa – alapító karnagya Kaszás Jánosné volt – 48 éve működik. A Marianum Egyházi Iskolaközpont a város zenei életében fontos szerepet betöltő intézményként Komáromot három kórussal is sikeresen reprezentálja: Kicsinyek kórusa, Gyermekkar, Leánykar, karnagyuk Orsovics Yvett. A felnőttek kórusai megalakulásuk sorrendjében:

A CONCORDIA vegyes kar 1980-ban alakult meg a Csemadok Városi Szervezete kórusaként.  Jelenleg az énekkar tevékenységét a Concordia chorus polgári társulás támogatja. A kórus 1981 óta sikeres résztvevője a galántai Kodály Napoknak, ahol eleddig minden alkalommal aranysávos minősítést ért el. Rendszeres fellépői hangversenyeknek, fesztiváloknak, jártak Németországban, Olaszországban, Spanyolországban, Csehországban, Lengyelországban, Ausztriában, de leggyakrabban Magyarországon szerepelnek. 2000-ben az énekkar háromhetes turnén vett részt az Egyesült Államokban.

A kórus megalapítója Stubendek István, aki mindmáig az együttes művészeti vezetője, karnagya.

Az 52. Nemzetközi   Eucharisztikus Kongresszus (NEK)  Ferenc pápa által  celebrált,  kongresszust lezáró Statio Orbis miséjén 2021 szeptemberében a több mint 2100 fős kórusban a Felvidékről többek között a komáromi Concordia Vegyes-kar is ott volt.

HARMONIA SACRA DANUBIANA – Egyházművészeti Fesztivál –    Szervezői a Csemadok Komárom-i Alapszervezete, Komárom Város és a helyi Katolikus Plébánia. A rendezvény önálló zenei fesztiválként indult, mely a jelenben az ingyenes hangversenyek mellett vallási témájú kiállításokkal, előadásokkal bővült. Minden évben a Magyarország-i Ars Sacra Fesztivállal egyidőben valósul meg.”Egybecseng a mára Kárpát-medenceivé terebélyesedett Ars Sacra Fesztivál és az általunk életre hívott fesztivál célja: Az egyes művészeti ágak segítségével megszólítani a különböző vallású, világnézetű embereket, s növelni a valódi értékek iránti igényt”, nyilatkozta Stubendek László mérnök, a fesztivál fő szervezője.

A KANTANTÍNA női kamarakórus napjainkban az Egressy Béni Városi Művelődési Központ sikeres együtteseinek egyike. Az énekkart 1997-ben Katarína Čupková alapította, aki egyben az együttes karnagya is.

A GAUDIUM vegyes kar és hangszeres kamaraegyüttes a Jókai Mór Alapiskola és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ „csapata”, amelyet 2002. októberében a nevezett iskola gyermekkarának azon egykori tagjai alapítottak, akik már gyermekként megszerették a közös éneklést, zenélést, és felnőttként is örömmel, azaz gaudiummal teszik ezt; innen a nevük is: GAUDIUM. Az együttes karnagya Stirber Lajos, aki 40 éven át volt az iskola zenepedagógusa, a gyermekkórus karnagya. A „csapat” nem nevez be versenyekbe; tevékenységét baráti kórustalálkozókra építi, és a helyi zenei életben való aktivitásra. VOX HUMANA néven évente megszervezi a komáromi énekkarok tavaszi hangversenyét, amelyen minden alkalommal van vendégfellépő kórus; rendszeresek az általa szervezett nemzetközi baráti kórustalálkozók; az Adventi hangversenyek, a szórakoztató estek: Kóruskabaré, Slágermúzeum, s a Jókai Egylettel közösen rendezett irodalmi – zenés emlékestek.

A KLAPKA GYÖRGY férfi dalkör a komáromi nyugdíjasklub keretében alakult 2002-ben. Első karnagyuk Bartakovics István volt, hét év után a tisztséget Szabó Ferenc vette át. A karnagy úr a magyar népdalkincsből merített: a betyár-katona-huszár, s az I. világháború dalaitól kezdve az egyes tájegységek – Palócföld, Csallóköz, Tiszavidék – dalain át egészen a virágénekekig terjed válogatásuk. A dalkör nagy sikerrel szerepel mind határon innen, mind határon túl.

A CANTUS JUVENTUS 80 tagú női kar, a Selye János Egyetem énekkara, a 2013/14-es tanévben alakult meg.

Megalapítója Mgr. Orsovics Yvette PhD. , tanszékvezető, a Tanárképző Kar Óvó- és Tanítóképző Tanszékének adjunktusa, karnagy. A kórus már megalakulása évében aranysávos minősítést ért el Galántán a Kodály Napokon, aktívan bekapcsolódik Komárom zenei életébe, annak mindenütt sikeres képviselője. Révkomárom „zenei műhelye” – a Zenetanoda – Művészeti Alapiskola megalapítása óta (1861) sok kiváló zenésszel és szakmai rendezvényeivel nagyban gazdagítja a város zenei életét. 1985-ben az ötletgazda, Dr. Bende István kezdeményezésére került sor az első Lehár Fesztiválra, melynek

programja később énekversennyel bővült. 2019  májusában már a Nemzetközi Lehár Ferenc Operett énekverseny XI. évfolyama zajlott Révkomáromban; Komárom Város Önkormányzata, a Komárom és vidéke Célalap támogatásával,

s a Budapesti Operettszínház együttműködésével. 2012-ben megalakult a Komárom szülöttének emlékét őrizendő, szellemi

hagyatékát életben tartandó Lehár Ferenc Polgári Társulás a város lokálpatriótáinak és Mgr. Klemen Terézia jóvoltából. A társulás jelentős szerepet tölt be a város zenei életében.                                                                                                 Kodály Zoltán szerint: „Amiként Jókai Mór történeteivel, Lehár Ferenc a dallamaival szerzett örömöt az emberek millióinak.”

A város sikeres verséneklő együttese a Nagy László és Nagy Hollósi Zsuzsanna vezette 30 éves múltra visszatekintő Borostyán. 1995-től minden évben megszervezik a Borostyán fesztivált, mely az egyik legnagyobb múltú hazai zenei fesztivál, fellépői neves együttesek, zenészek.  Koncertjeit színes zenei kínálat jellemezi, a népzenétől a világzenéig, a jazztől a popzenéig, a rocktól a komolyzenéig. Sok izgalmas zenei produkciót hallhat a közönség évről évre a háromnapos zenei ünnepen Révkomáromban.

2010-ben öt remek komáromi zenész megalakította a Memória Társulatot. Ahogy vezetőjük, Zsákovics László zenetanár, zeneszerző fogalmaz, a dallamos gitárzenét, nívós saját feldolgozásokat játszó együttes fülbemászó dallamokkal idézi meg a hatvanas évek gitármuzsikáját. Hangversenyeiknek mindig nagy közönségsikere van. 2020-ban megalakulásának 10. évfordulóját ünnepli a Memória Társulat. Lakatos Róbert brácsaművész a főszervezője a 2011 óta megrendezésre kerülő háromnapos Kútfesztnek. Az egyre közkedveltebb szabadtéri fesztivál elsődleges célja a felvidéki származású, ám nemzetközi viszonylatban is elismert, továbbá magyarországi művészek komáromi szerepeltetése a város egyik nevezetességében, a nagyszerű akusztikájú Európa-udvarban.

Révkomárom zenei életének hírnevét sokan öregbítik,  olyan neves énekesek is,  mint Korpás Éva, népdalénekes, a hazai zenei élet egyik meghatározó előadóművésze,   Écsi Gyöngyi, lelkész, népdalénekes,  népdalgyűjtő, bábszínész,  Rudolf Čerňanský pop énekes, DJ, ugyanúgy mint az új dzsesz generáció képviselői Hodek Dávid és Áron.

Sajnos a felsorolás nem lehet teljes, reméljük a lényeget sikerült összefoglalnunk.

A FÉB újonnan kialakított kép-, videó- és hanganyag tára tartalmazza a témához köthető összes kapott zenei hang és kép anyagot, ahol az érdeklődő bővebben találhat információt Komárom zenei életéről.

Indoklás:

… „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egy-kettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem     szerzi magának. Csak az a miénk, amiért megdolgoztunk, esetleg megszenvedtünk.”

 „Olyan kevesen vagyunk, hogy a műveletlenség luxusát nem engedhetjük meg magunknak”…   (Kodály Zoltán)

       Komárom zenei élete évszázados és utánozhatatlan. Muzikális hagyománytörténelme rendkívül gazdag, s hosszú gyökerekre nyúlik vissza. A gregorián szkólák már a középkori vártemplom falai között is megjelentek, napjainkra pedig a város zenei élete virágzó fává terebélyesedett.

Létrejöttét behatárolták olyan egyedi feltételek, mint:

  • A város gazdag zenei életének évszázados kontinuitása;
  • a zenei tehetséggondozás sokrétű lehetőségeinek biztosítása;
  • a zenei élet eseményei által a felnövekvő nemzedékek zenére és zenével való nevelése;
  • a város és a régió – nemesebb zenére is igényt tartó – polgárai igényeinek az élő zene általi kielégítése;
  • a zenei rendezvényeknek a működő együttesek mindegyikénél hűséges törzsközönsége van, gyakoriak a teltházas zenei rendezvények;
  • a zeneművészet által mind a zenét befogadók, mind az azt művelők lelkiekben és nemzettudatban való erősítése.

Komárom zenei élete városunk egyik alap értékei közé tartozik és napjaink életét is pozitívan befolyásolja.

További bejegyzések