Luca napja december 13-án van a naptárban. A legsötétebb napok egyike az évben, hiszen már közel esik a téli napfordulóhoz, amikor tudvalevően a legkevesebb ideig van az égen a Nap. Így nem csoda, hogy ehhez a naphoz köthető a boszorkányok kilétének megállapítása is, mégpedig oly módon, hogy a Luca napján faragni kezdett széket, ha karácsonykor bevitték a templomba, és arra felálltak, akkor meglátták, hogy ki a boszorkány. Más források szerint a fiatal lányok a jövendőbelijüket látták meg a templomban, ha felálltak a Luca székére.
Mivel Luca napjától karácsonyig még tizenegy nap van hátra, ami elég hosszú idő egy kisszék megfaragásához, így a lassú munkára a mai napig azt mondják a madariak, hogy úgy készül, mint a Luca széke. Azaz sokáig.
Luca napjának előestéjén mindig nagy készülődés folyt a faluban, és a faluhoz tartozó Sutyú-völgyben, ahol a borkészítéshez szorosan hozzátartozó kis pincék álltak. Az asszonyok pogácsát sütöttek, tökmagot szárítottak a rendliben (sütő), a férfiak kimentek a szőlőhegyre, hogy előkészítsék a terepet a lucázáshoz.
A nagypapák megfaragták a Luca-napi töklámpást, hogy az unokáiknak legyen mivel világítaniuk, ha elindulnak este lucázni. Minél ijesztőbb volt a tökből faragott fej, annál nagyobb volt a gyerekek öröme. Hát még amikor meggyújtották bennük a gyertyák, és a sárga lángocska ijesztő árnyakat varázsolt a falra.
Este aztán, amikor besötétedett, a gyerekek útra keltek. Beöltöztek Lucáknak, vagyis mindenféle szőrös, nagy méretű, ijesztően ható ruhadarabot öltöttek magukra, a kezükbe fogták a töklámpást, és sorra járták az utcában a házakat, hogy kopogással, kiabálással jól ráijesszenek az ott lakókra. A nagyobb gyerekek, siheder legények nem átallották leemelni sarkából a verőckét (kaput), vagy az utcai kispadot kihúzni a földből a gazda bosszantására.
A felnőttek mulatsága később kezdődött. A Sutyú-völgy pincéi az este előrehaladtával élettel teltek meg. Itt is, ott is felhangzott a jellegzetes kiáltás: „Kukurikú, vak a kokastok!”, amire minden irányból jött a válasz: „Vak a tietek!”
A pincékben aztán hajnalig folyt a nótázás, mulatozás, anekdotázás, a betérő vendégtől meg nem tagadtak egy pohárka finom újbort, némi ételt vagy egy kis töpörtyűs pogácsát.
Másnap aztán, Luca napján, már nem volt szabad varrni, nehogy bevarrják a tyúkok fenekét, és a következő éven ne tojjanak tojást. Továbbá fokhagymával keresztet kellet rajzolni a bejárati ajtófélfára, meg a tyúkól ajtajára is, hogy a boszorkányok elkerüljék az ember otthonát.
https://hunektar.sk/records/madari-luc%C3%A1z%C3%A1s
