WEB informaciok:
Csicsó (szlovákul Číčov) a szlovákiai Komáromi járásban található, a Duna bal partján, a Csallóköz délnyugati részén fekvő település. A község ősi eredetű, első írásos említése a 13. századból származik, története szorosan összefonódott a Dunával és annak mellékágaival. Legismertebb természeti értéke a Csicsói-holtág, amely a Duna egyik legnagyobb holtága, s ma természetvédelmi területként számos madár- és halfajnak ad otthont. A múltban a vízgazdálkodás és a halászat fontos szerepet játszott a lakosság életében, míg napjainkban inkább a turizmus és a természetvédelem kapcsolódik hozzá. A település épített örökségei közül kiemelkedik a Csicsói kastély, amely barokk és klasszicista stílusjegyeket hordoz, s körülötte egykori park maradványai láthatók. Csicsó népessége túlnyomórészt magyar nemzetiségű, ennek megfelelően a település erősen őrzi a magyar nyelvet és kulturális hagyományokat. A római katolikus templom a község vallási és közösségi életének központja. A település címere és zászlója a régi pecsétnyomó mintáját követi, így a múlt jelképei ma is élő hagyományt képviselnek. A környék termékeny síkvidéki területei miatt a mezőgazdaság évszázadok óta meghatározó, különösen a szántóföldi növénytermesztés és az állattartás. Az utóbbi években mindinkább előtérbe kerül a falusi turizmus és az ökoturizmus, amely a Csicsói-holtág vonzerejére épül. A holtág a horgászok és a természetkedvelők körében egyaránt népszerű, különleges élményt nyújtva a látogatóknak. Csicsó kulturális élete gazdag: néptánccsoportok, hagyományőrző rendezvények és közösségi események erősítik az összetartozás érzését. A helyi alapiskola és óvoda biztosítja a gyermekek oktatását, így a település családbarát környezetet nyújt. A lakosság nagy hangsúlyt fektet hagyományainak ápolására, és büszkén őrzi a település múltját. Csicsó neve több történelmi forrásban és irodalmi műben is szerepel, ami jelzi, hogy a településnek régi kulturális és történeti gyökerei vannak. Mindezeknek köszönhetően Csicsó nemcsak múltjában gazdag, hanem ma is élő, fejlődő közösség, amely egyszerre ápolja hagyományait és keresi a jövő fejlődési lehetőségeit.
